veretlen
veretlen [e-e-e] melléknév, határozószó és főnév
I. melléknév -ül
1. Olyan <személy>, akit veréssel még nem büntettek, aki nem kapott ki. Veretlen gyermek.
2. Olyan <személy, csoport>, akit, amelyet harcban v. mérkőzésben még nem vertek meg, nem győztek le. Veretlen bajnok, hős; veretlen csapat, sereg. Veretlenül került be a döntőbe. Dárda zúg, pajzs dárda ellen: A két ifju még veretlen. (Vörösmarty Mihály) Megvertük a labancot … beszalasztottuk a városba: még ott sem maradt tőlünk veretlen. (Jókai Mór)
3. Olyan <nemesfém>, amelyből még nem vertek pénzt. Veretlen arany.
II. határozószó (főleg a hagy, marad igével kapcs.) (népies, irodalmi nyelvben) Veretlenül. Verjen meg az átok! ne maradj veretlen! (Arany János) Csak magamban sírom sorsod, Vérem népe, magyar népem … Szól a sípszó: átkozott nép, | Ne hagyja az Úr veretlen. (Ady Endre)
III. főnév -t, -ek, -je [ë, e] (sport) Veretlen (I. 2) személy, állat (főleg ló) v. csapat. A veretlenek versenye.
veretlenség.
