vernyákol
vernyákol [ë] tárgyatlan ige -t, -jon bernyákol [ë] (tájszó, hangutánzó)
1. <Párzó macska> dühösen, ingerülten, éles hangon nyávog. Távolabb a macska bernyákol keservesen. (Mikszáth Kálmán)
2. (bizalmas, tréfás, túlzó) <Gyermek> nyafogva, kényeskedve sír, bőg. Ne vernyákolj már annyit a fülembe!
Igekötős igék: belevernyákol; közbevernyákol; végigvernyákol.
vernyákolás; vernyákoló.
