vérség
vérség főnév -et, -e [ë, e] (ritka)
Az a viszony, amely a közös ős(ök)től származók, vérrokonok között áll fenn; vérrokoni kapcsolat. A vérség erejénél fogva; a vérség kötelékei fűzik őket össze: vérrokonok. Emberek …, kiket vérség, rokonság … fűze egymáshoz …, elkezdtek egymásnak irtására esküdni össze. (Jókai Mór) || a. (elavult) Ilyen viszonyban levő személyek, vérrokonok összessége; (tágabb értelemben) család, rokonság, nemzetség. Ott a Káldorok, itt Sámson vérsége tanyázván, | Két ház volt régtől szomszéd a róna határon. (Vörösmarty Mihály) Derék, gazdag vitéz ifjú, vérsége nagy. (Szigligeti Ede) || b. (elavult) Vérrokon. Minden jó barátim! s vérségim! reátok Bőv áldás terjedjen. (Csokonai Vitéz Mihály)
Szóösszetétel(ek): vérségtábla.
vérségi.
