veséz
veséz [e] tárgyas ige -tem, -ett, -zen [e, ë, ë] (ritka, bizalmas)
<Kisebb nyilvánosság előtt, rendsz. az illető távollétében> rosszindulatúan és kíméletlenül becsmérel, gyaláz vkit; vkinek hibáit, fogyatékosságát ilyen módon a nyilvánosság elé teregeti. Kegyetlenül vesézte barátját. || a. <Írásban, cikkben> rosszindulatúan és kíméletlenül bírál vkit, vmit. lsmertetésében gúnyolódva, csipkelődve vesézte a szerzőt, az új regényt.
Igekötős igék: kiveséz.
vesézés; veséző; vesézett.
