vesszőz
vesszőz [e] tárgyas ige -tem [e], -ött, -zön (régies)
<Büntetésből> vesszővel ver, fenyít vkit. Ma már nem vesszőzik a gyermekeket. Gaz hajdu … Miért vesszőzöd a ringyót? saját Hátadra verj. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) [Katona-élet.] És az embert hogy szeretik! | Visszaviszik, ha elszökik, És az alatt, míg vesszőzik, Sétál vagy fut, ahogy tetszik. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: megvesszőz; végigvesszőz.
vesszőzés; vesszőző; vesszőzött; vesszőztet.
