vesztés
vesztés [e] főnév -t, (-ek), -e [ë, e]
1. (ritka) A veszt igével kifejezett történés; az az állapot, eset, hogy vki vmit (el)vesz(í)t. Becsület, idő, pénz vesztése. Vesztésben van. Árulás ragadta ki kezünkből a diadalt …, de hátra van a vesztést helyrehozni s az árulást megbosszulni. (Jókai Mór)
2. (régies) Rontás, rombolás, pusztítás. Fáradt ifju, távol föld lakója, Nem jövök én lelked vesztésére. (Vörösmarty Mihály) || a. (elavult) Kivégzés (1). Halasztják a vesztést, míg csak lehet. (Vörösmarty Mihály) Holnap hajnalhasadtakor nyitják ki a kaput, s aztán nagy vesztés lesz. (Jókai Mór)
Szóláshasonlat(ok): (tájszó) büdös, mint a vesztés: szörnyen b.
Szóösszetétel(ek): állásvesztés; becsületvesztés; csatavesztés; fejvesztés; hivatalvesztés; jogvesztés; jószágvesztés; szabadságvesztés; szemfényvesztés; útvesztés.
