vetett
vetett [e-ë] melléknév -en [e]
1. (átvitt értelemben is) Olyan <tárgy>, amelyet vhova vetettek (I–II), dobtak. A piacra vetett áru; a messzire vetett diszkosz; a tűzre vetett fa; a vízbe vetett horgony; sűrűn vetett kukorica; a földbe vetett mag. Ha majd leszállok síromba, öszvecsap felettem a feledés …, mint tengerbe vetett parányi kavics felett az oceán. (Kossuth Lajos)
2. (átvitt értelemben is) Olyan <személy, tárgy, dolog>, akit, amelyet vhogyan irányítottak, elrendeztek, alakítottak, vetettek (III–V). Vetett ágy: a) alvásra, lefekvésre előkészített ágy; b) (ritka) (vmilyen módon) rendbe tett, beágyazott ágy; a földre vetett árnyék; az ellenségnek vetett csapda; az ellenfélnek vetett gáncs; a papirosra vetett kusza betűk, gondolatok; a földre vetett tekintet. Szénából vetett ágyon … egymás mellett alszik a két hóhérlegény. (Jókai Mór) Köszönöm az eddig belém vetett bizalmat. (Mikszáth Kálmán) Egy rossz karddal száz csatában, Soha-soha hites vágyban, Soha-soha vetett ágyban. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): vállvetett.
