viadal
viadal főnév -t, -ok, -a (-ja)
1. (irodalmi nyelvben) Fegyveres harc, kül. olyan, amelyben ember ember ellen küzd; viaskodás. Ádáz, dühös, gyilkos, halálos viadal; → kettős viadal; vad, véres viadal; viadalban elesik, megsebesül; viadalban győz; viadalra hív (ki) vkit; viadalra kel, száll vkivel. Ádáz Erynnis lelke uralkodik, | S a föld lakóit vérbe mártott Tőre dühös viadalra készti. (Berzsenyi Dániel) Messze a viadal késő zaja csattog. (Arany János) || a. (átvitt értelemben). [Az ős Kaján.] Nyögve kinálom törött lantom, Törött szivem, de ő kacag … „Uram, kelj mással viadalra, Nekem … Fejfájás a mámor s a hírnév.” (Ady Endre) || b. (régies) Lovagi torna(játék), harcjáték. Karján a pajzs, melyet viadalban nyere. (Arany János) Mentében irányzá lova fékét arra, Hol serge ma felgyűlt játszó viadalra. (Arany János) || c. (ritka) Verekedés, birkózás, tusakodás. A két bátor nekitámadt a tömegnek, s dühödt viadallal kezdte a kastély ajtajától visszaszorítani. (Jókai Mór) || d. (ritka) Élőlény küzdelme állattal, a természettel v. más erővel. A matador viadala a bikával; két szarvasbika, vadkan viadala. Arcán … átvillant a kétségbeejtő lelki viadal. (Justh Zsigmond)
2. (átvitt értelemben, választékos) <Játékban, sportban> két csapat, csoport mérkőzése, versenye. Magyar–olasz viadal; atlétikai viadal. A nagyszabású viadalra Budapestre érkezik sok külföldi versenyző. || a. (átvitt értelemben, ritka) Általában versengés, küzdelem, Nagy viadal folyt a kártyaszobában.
3. (átvitt értelemben, ritka, régies) Szóharc, vita. Ezen … szavak nagy viadalra adának alkalmat. (Kölcsey Ferenc)
Szóösszetétel(ek): 1. viadalbíró; viadalhely; viadalkesztyű; viadaltér. 2. állatviadal; bikaviadal; kakasviadal; párviadal.
