vihog
vihog tárgyatlan ige -tam, -ott, -jon (hangutánzó szó)
1. (-t ragos mértékhatározóval is) (rosszalló) <Személy> bántón éles, magas hangon v. általában idétlenül, hangosan, szaggatottan huzamosabb ideig v. többször nevetgél. Ezek a kamasz lányok mindig csak vihognak. Szóláshasonlat(ok): vihog, mint a → fakutya. Csaplárnénak volna kedve, Csak vihogna, enyelegne. (Arany János) Alice nagyokat vihogott, amint el akart a sötétben botlani. (Babits Mihály) Ujlakiné nagyot vihogott a vastag bolyhos kendő belsejéből. (Móricz Zsigmond) || a. Vkin, vmin vihog: vihogásra ingerli vki, vmi, vkinek a rovására vihogva derül, mulat.
2. <Ló, ritk. más állat> örömtől, kellemes érzéstől áthatott erős, magas hangot hallat. A gazda közönnyel szállott le, megsimogatni táltosait, melyek barátságosan vihogtak. (Kemény Zsigmond) A kutya vihogva, ugrálva futott a koldusig. (Jókai Mór)
Igekötős igék: belevihog; felvihog; összevihog; végigvihog; visszavihog.
vihogás; vihogó.
