világköltő
világköltő főnév (ritka, irodalmi nyelvben)
1. Olyan költő, aki nem(csak) saját népéhez, hanem az egész világhoz akar szólni, s ezért költészete nem annyira nemzeti sajátságokat, hanem inkább egyetemes emberinek tartott eszméket tükröz. Világköltő csak az lehet, ki elébb egy nemzet költője volt. (Eötvös József) Légy, ha birsz, te „világköltő!” | Rázd fel a rest nyugatot: Nekem áldott az a bölcső, Mely magyarrá ringatott. (Arany János) Komjáthy világköltő, olyan, amilyenekhez Arany, a legreálisabb, legnemzetibb, e sorokat írta: Puszta elvont ideállal Inkább nem is dallanék. (Babits Mihály)
2. A világirodalom legnagyobbjai közé tartozó költő. Nem a világköltők mértékével kell Kisfaludyt megmérni. (Vas Gereben)
világköltői.
