virágnyelv
virágnyelv főnév
1. Az enyelgő, udvarló közlésnek olyan módja, amelyben vki – a közmegállapodás szerint vmely jelentéssel felruházott – virággal, virágokkal v. ezek nevével fejezi ki az érzelmi, szerelmi élettel kapcs. mondanivalóját. Mit jelent a rózsa a virágnyelvben? Nem ismeri a virágnyelvet. Bokrétákat fűzött, melyek a keleti virágnyelven a kedély s érzelem édes titkait beszélték el. (Kemény Zsigmond) Vajon érti-e a virágnyelvet? Hisz e bokrétában babérlevél és rózsa van együtt. (Gyulai Pál)
2. (átvitt értelemben) <Titkolódzás, óvatosság céljából v. szépítésből, tapintatból> célzásokkal, képekkel v. általában vmely jelképes eszközzel élő kifejezésmód. Ne beszéljen virágnyelven, hanem mondja meg …, ki volt hát az, aki Garanvölgyit feladta? (Jókai Mór) Ha ő jelent meg …, ez azt jelentette virágnyelven: „Adjuk a leányt”. (Mikszáth Kálmán) A költő francia–görög, pogány–keresztény hőseivel szép virágnyelven azt közölheti velünk, ami még Jocaste királynő és Oedipus király között lezajlott. (Kosztolányi Dezső)
virágnyelvi.
