virány
virány főnév -t, -ok, -a (elavult, irodalmi nyelvben)
Üde növényzetű, virágokkal (2) borított kies tájék, mező, rét. S a vadon tájék kiderült virány lesz Gyenge dalodra. (Berzsenyi Dániel) Zöldell bokor, zöldell virány. (Bajza József) Ha visszatérek, boldogúlva, hon, Hadd lássam népemet virányidon! (Eötvös József) Hadd szeressék meg az emberek ezt a gyönyörű Duna mentét, a Bükköt, … a dunántúli, csodás és vadregényes virányokat. (Móricz Zsigmond)
virányos; virányú.
