virtusos
virtusos melléknév -an, -abb
1. (népies) Olyan <személy>, akiben virtus (1) van, aki hajlamos a virtusra, szereti a virtust; virtuskodó. Virtusos huszárok, legény. A mestergerenda is össze volt vagdalva. Virtusos betyárok azon próbálták ki az erejüket és a baltájuk élét. (Móricz Zsigmond)
2. (népies) Ilyen személyre jellemző, rá valló, vele kapcsolatos. Virtusos cselekedet, lépés.
3. (régies, irodalmi nyelvben) Erényes, érdemes. Mely virtusos főből sűlt Minervák ezek … (Csokonai Vitéz Mihály) Van mit hallgatni az isteni hölgy virtusos tulajdonságairól. (Jókai Mór)
