viruló
viruló melléknév -n, -bb (választékos)
Általában olyan, aki, ami virul (1–4).
1. Olyan, ami éppen virágzik, amin virág(ok) van(nak) v. amit virágok borítanak. Viruló búzatábla, rózsafa. Látod-e az égből Viruló sírodat … (Petőfi Sándor)
2. Erejének, szépségének teljében levő, ill. egészségre, szépségre valló. Viruló asszony, lány; viruló egészség: szemmel láthatóan friss, jó testi, egészségi állapot; viruló színben van vki. Egykor viruló szépsége már odavan. Játszik piros arcán az ifjú egészség S úgy védi magát a viruló ép élet: Soha öngyilkosság eszébe se rémlett. (Arany János)
3. Fejlődésének, működésének virágkorát élő <társadalmi, történelmi alakulat>. Viruló állam, ország, vállalat. || a. Javában meglevő, nagyon is elterjedt. Viruló népszokás, népviselet.
