viselkedés
viselkedés [e-ë] főnév -t, -e [e] (csak egyes számban)
1. A viselkedik (1) igével kifejezett cselekvés, ill. magatartás, az a tény, hogy vki (vhogyan) viselkedik. Érthetetlen, feltűnő, furcsa, hányaveti, helyes, kifogástalan, katonás, különös, nemes, sportszerű, szemtelen, udvariatlan viselkedés; vkinek viselkedése vki iránt v. vkivel szemben; → durvul a viselkedése. Valami furcsa volt a viselkedésében. Feltűnő volt a kis vézna ember viselkedése. (Mikszáth Kálmán) Vili viselkedését nem tekintette különösebb fegyelmi vétségnek. (Kosztolányi Dezső)
2. (tudományos, műszaki nyelv) Az a mód, ahogyan vmely anyag, erő, szerkezet vmely hatásra visszahat, ahogyan bizonyos körülmények közt viselkedik (2). Az anyagok mágneses viselkedése. Figyeljük meg a fém viselkedését az oldatban. || a. (lélektan) <Némely pszichológiai rendszernek a szóhasználatában:> az ember v. az állat magatartása vmely inger hatására.
Szóösszetétel(ek): viselkedésmód.
viselkedési; viselkedésű.
