visszaborzad
visszaborzad tárgyatlan ige
1. (választékos) Megborzadva visszaretten, visszariad, hátrahőköl vkitől, vmitől. Visszaborzadt, amikor meglátta a holttestet. „Szalonta …” … Visszaborzadna saját képétől, mely az elébe tartott tükörből rávigyorogna. (Arany János) Az éles kard láttára visszaborzadt. (Jókai Mór)
2. (választékos) Megborzadva eláll vmitől, meghátrál vmi elől, elhárítja magától. Visszaborzad elhatározásától, a feladattól, gonosz szándékától. Az eredeti népmesék írásától nincs okod visszaborzadni. (Tompa Mihály) Alig adja ki parancsát, már visszaborzad szándékától. (Gyulai Pál)
3. (ritka, irodalmi nyelvben) Visszaborzad vmitől: borzadva gondol vissza vmire (rendsz. vmely elkövetett tettre), megiszonyodva szeretné meg nem történtté tenni. E gaztettől még ez az elvetemült gonosztevő is visszaborzadt. Meg is állt, hogy magában bocsánatot kérjen Istenétől e hazugságért, melytől lelke visszaborzadt. (Jókai Mór)
visszaborzadás; visszaborzadó; visszaborzadt.
