visszahív
visszahív tárgyas ige, (kissé népies, régies) visszahí
1. <Távozó v. eltávozott személyt> hív, hogy menjen vissza hozzá, oda, arra a helyre, ahol a beszélő van; visszaszólít. Az ajtóból visszahív vkit. Toldi után küldi: híják nyomba vissza. (Arany János) Óh Mihály, édes uram, bocsáss meg … köszönöm neked, hogy visszahívtál. (Mikszáth Kálmán) Levelet találtál a portásnál …, amelyben visszahívnak Podolinba. (Krúdy Gyula) || a. (átvitt értelemben, választékos) <Távollevő személyt vmely körülmény> arra késztet, hogy állandó v. eredeti tartózkodási helyére visszatérjen; visszaszólít. Az aggodalom visszahívta családja körébe. Ügyei visszahívták a fővárosba.
2. (hivatalos) Visszahív vkit (vhonnan): vkinek vmilyen megbízatását, kiküldetését, kül. vminek a képviseletében, vmiként való működését megszűntnek nyilvánítja. A párt visszahívta két kiküldöttjét. A választók az országgyűlési képviselőket visszahívhatják. Az országgyűlés a legfőbb ügyészt visszahívhatja. (A Magyar Népköztársaság Alkotmánya) || a. (hivatalos) Visszahívja a követét (vhonnan): <vmely állam> felfüggeszti követ által képviselt diplomáciai viszonyát vmely állammal.
3. Telefonon felhív vkit, aki kereste, v. akivel már beszélt. Barátod telefonon keresett; kér, hogy hívd vissza. Még ma visszahívlak.
4. (játék) <Kártyajátékban vmely előző fordulóban maga v. partnere által már hívott színt újra hív> (III). Makkot, pikket hívott vissza. Adut hívott vissza.
visszahívás; visszahívat; visszahívható; visszahívó; visszahívott.
