visszamaradt
visszamaradt melléknév, (csak a 3. jelentésben) -an, -abb
1. Olyan <személy v. személyek csoportja>, aki, amely a többiek távozása, elköltözése után előbbi helyén maradt. A visszamaradt kirándulók megáztak. Lamachos kardcsörtetve visszavonul, a visszamaradt kar azonnal a költő nevében kezd beszélni. (Péterfy Jenő)
2. A másiktól v. a többitől menet közben elmaradt, hátramaradt <személy, állat>. A csordából visszamaradt tinó.
3. (átvitt értelemben) Olyan <személy, közösség>, aki, amely fejlődés(é)ben v. művelődés(é)ben elmaradt. A növésében visszamaradt gyermek; a tanulásban visszamaradt diák. Széchenyi István fölemelni törekedett sok tekintetben visszamaradt hazáját.
4. Felhasználatlanul, ill. eladatlanul maradt <anyag, áru>. A lakomából visszamaradt ételek; az újságárusnál visszamaradt lappéldányok; visszamaradt könyvek. || a. Régebbi időből véletlenül megmaradt <(emlék)tárgy>. E föld befogad, mint a persely. | Mert nem kell… | a háborúból visszamaradt | húszfilléres. (József Attila)
5. Felhasználatlanul, ill. kifizetetlenül maradt <pénzösszeg, ill. tartozás>. A költségek levonása után a hangverseny bevételéből visszamaradt összeget jótékony célra fordították. Holnap kifizetem visszamaradt tartozásomat.
