visszarúg
visszarúg ige
1. tárgyatlan Rúgást v. másfajta bántalmazást rúgással viszonoz. Ne rúgj, mert visszarúgok. || a. (átvitt értelemben) Betyár urai így nevelték, Nem rúg vissza, csak búsan átkoz. (Ady Endre) || b. tárgyas Rúgás viszonzásaképpen megrúg vkit. Ne rúgj, mert visszarúglak.
2. tárgyas Visszarúg vmit vhova: rúgással előző helyére juttat vmit. Visszarúgta a labdát a középre. Toldy száll előbb ki, s visszarúgván A zajos habokba csolnakát: Egynek itten veszni kell ma, úgymond. (Vörösmarty Mihály)
3. tárgyas (átvitt értelemben, költői) Erővel visszavet, visszaver vmit. Innen addig nem térek haza, | Míg Angers …, Meg a fehérlő halvány képű mart, Mely – visszarugja a zúgó tenger-árt, … Míg e tenger-sövényű Anglia … | Királyul nem köszönt. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
4. (ritka) Visszarúgja magát: <rugalmas tárgy> összenyomott v. összegyűrt állapotából újra eredeti alakját veszi fel; kirugódik. Hiába szorítja össze az ember ezt a drótot, visszarúgja magát.
5. tárgyatlan (ritka) <Gépi szerkezet, szerszám> az indító erővel ellentétesen hatva, rúgáshoz hasonló ütést okoz; visszalök. A puska, a rugó visszarúg. A csákány nyele minden ütés után … visszarúg a tenyerembe. (Jókai Mór)
visszarúgás; visszarúgható; visszarúgó; visszarúgott.
