visszaterel
visszaterel tárgyas ige
1. <Állatot> előbbi helyére terel. A kiszökött csirkéket visszatereli az ólba. A jószágot, a nyájat visszaterelik a legelőre. A kolompos félrevezette a birkákat, azok után kellett szaladnia, hogy ismét visszaterelje őket a … gémeskút felé. (Jókai Mór) [A kutyát] úgy akarta erővel visszaterelni a nyakszíjánál fogva. (Mikszáth Kálmán) || a. <Személyt> parancsszóval visszafelé v. előbbi helyére irányít. Visszatereli a gyerekeket az iskolába. Lovas ember rögtön lovadat nyergelje, Követid utjokból hogy visszaterelje. (Arany János)
2. (átvitt értelemben) <Mozgásban levő dolgot, pl. folyót, vizet> előbbi irányába, előbbi útjára visszavezet. Az új gát visszatereli a folyót medrébe.
3. (átvitt értelemben, kissé bizalmas) <Beszédet, gondolatot kitérés után> a megkezdett tárgyhoz visszavezet. A vitatkozást visszaterelte a kiinduláshoz.
visszaterelés; visszaterelget; visszaterelhető; visszaterelt; visszatereltet.
