visszatérít
visszatérít tárgyas ige
1. (ritka, irodalmi nyelvben) Az elhagyott útra visszaterel, visszatérésre bír vkit, vmit. Solimán intésével visszatéríté őket. (Jókai Mór) Hátralovagolt …, hogy visszatérítse a széledezőket. (Mikszáth Kálmán)
2. (átvitt értelemben, kissé választékos) <Vhonnan elpártolt v. kilépett személyt, csoportot> újra rávesz vkihez, vmihez, vhová való csatlakozásra. Az ellenreformáció visszatérítette a katolikus hitre a főurak jelentős részét. Az ígérgetések visszatérítették az elégedetlent. || a. (átvitt értelemben, választékos) Visszatérít vkit vhova: arra készteti, hogy előbbi állapotába, helyzetébe visszatérjen. E szív fogja őt az elhagyott pályára szelíden visszatéríteni … (Kölcsey Ferenc) A borszesz mindig jobban kezdé visszatéríteni állatiságából. (Jókai Mór)
3. (választékos) <Adósságot, pénzt, tartozást> megad, megtérít, visszafizet. A költségeket nem térítik vissza. Ön vissza fogja nekem téríteni, amit tőlem kölcsönkapott. (Jókai Mór) Ha több az elégnél, amit ez a föld ád, Csak övé az mégis, térítsük vissza hát. (Mikszáth Kálmán)
visszatérített; visszatérítget; visszatéríthető; visszatérítő; visszatéríttet.
