viszálykodás
viszálykodás főnév -t, -ok, -a (választékos)
A viszálykodik igével kifejezett tevékenység, ill. állapot; ellenségeskedés, viszály (1). Elkeseredett viszálykodás; viszálykodás támad, tör ki (vhol). Kedvét leli a viszálykodásban. Állandó viszálykodásban élnek. A szerelmi viszálykodás, mely késő éjjel folyik le …, tele van érzéki bájjal. (Ambrus Zoltán)
