viszonoz
viszonoz ige -tam, ..nzott, -zon; -ni v. ..nzani (kissé választékos)
1. tárgyas Vki (vmivel) viszonoz vmit: <vmely személy cselekvésének, magatartásának v. érzésének hatására> vki meghatározott módon cselekszik, viselkedik v. érez. Jótettet hálátlansággal, szeretetet gyűlölettel viszonoz; köszönést, látogatást, jóságot viszonoz; jót jóval, megvetést megvetéssel viszonoz. A jókívánságokat köszönöm, és hasonlókkal viszonzom. Amint tőlünk telik, Mi is majd viszonozzuk szivességét. (Madách Imre) Beleszeret egy parasztleányba …, aki nem viszonozza szerelmét. (Gyulai Pál) Utánozhatatlan … kevélységgel viszonozták néhány kávéházi vendég barátságos köszöntését. (Herczeg Ferenc) A látogatásomat csak a pap viszonozta. (Gárdonyi Géza) Ha valami jót sütött, küldött nekik, amit ők hasonlóval viszonoztak. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas (ritka) Felel, válaszol, mond vmit. Nem tudom, viszonozta. Nyelved hiú szót viszonoz. (Arany János–Shakespeare-fordítás)
3. tárgyatlan (elavult) Vívás közben visszavág. Orlay támadó csapásaira amaz folyvást védőleg viszonzott. (Vörösmarty Mihály)
viszonozhatatlan; viszonozható; viszonzó.
