vivát
vivát indulatszó, ige és főnév
I. indulatszó (régies)
1. (ritka) <Vki, vmi iránti lelkesedés, ünneplés, elismerés kifejezéseként, főleg gyűléseken, felvonulásokon:> éljen! [A jurátus elkiáltotta, hogy Bécsben kitört a forradalom.] Vivát! Vivát! || a. <Nagy öröm, tetszés kifejezésére.> Vivát, vivát! – rikoltozott Imre deák s a magyarjai, mikor … lent a völgyben megpillantották a kegyetlen népséget [= a menekülő törököket]. (Móricz Zsigmond)
2. <Az elhangzottakkal való egyetértés, helyeslés kifejezéseként:> helyes!, úgy van! Sehi, a korhely naplopó színészt, | Liptai Mária a nyelves színésznőt A csalódásig híven adta, lám! … Közönség. (Lenn) Bravo! Vivát! (Jókai Mór) Az úr akkora hangon dörögte el [= a véleményét], hogy az egész társaság egy szívvel-lélekkel kiáltotta rá, hogy vivát! (Móricz Zsigmond)
II. ige, ragozhatatlan (az igei érték halványabb jelentkezésével, a felszólító módéhez hasonló szerepben) (elavult)
1. <Rendsz. annak a személynek megnevezése mellett, akit ünneplünk:> éljen! Vivát a dicső asszony! A poharak összecsördültek. (Jókai Mór) [Pecsovics] oly jól tartotta a korteseket, hogy ezek egyszer csak … nem éljenezték többet se Bezerédyt, se Perczelt, se Festetich grófot, hanem ahányszor meglátták ezt a tiszttartót, azonnal elkezdtek ordítani, hogy „Vivát Pecsovics!” (Móricz Zsigmond)
2. <Az elhangzottakkal való egyetértés, helyeslés kifejezésében.> A regisseur [= Jambus: a rendező] úr általam jelenti, maga nem jöhet, mert öltözködik, hogy a mai előadásra hirdetett allegóriából, Sehi úr és Liptai Mária leányasszony gyöngélkedése miatt, a daemon és a Syrén rolléja [= szerepe] kimarad. Kegyes elnézésért esedezünk. Mind. Éljen! Vivát Jambus úr! Vivát! (Jókai Mór) [Bonaparte] azt mondta, hogy olyan vitéz gyerekeket, amilyeneket erre mifelénk talált, még nem látott soha életében. – No, hát akkor vivát Bonaparte! – feleltek rá [az inzurgensek], és a cigány húrja szakadozott. (Krúdy Gyula)
III. főnév -ot, -ja
1. (régies) Ez a szó mint helyeslő, köszöntő, üdvözlő kiáltás. Vivátot ordít [Krénfy] maga és cselédjei három üres hintó elé. (Jókai Mór) Még ez egyszer rikkants gége Nagy vivátot. (Kozma Andor) Egyelőre ő is vivátot kiáltott a szónoklat után. (Móricz Zsigmond)
2. (gyak. többes számban) Többszörös „vivát” kiáltásával történő ünneplés; vivátozás; éljenzés. Ha vivátra került a sor, hangzott az le a lépcsőig. (Arany János) [Buttler] az őszi megyei gyűlésen föl is szólalt falrengető vivátok közt. (Mikszáth Kálmán) Dicsőségtől, bortól, szerelemvágytól részegen ült vonatra másnap Kallós Miklós, és vivátoktól kísérve utazott el. (Móricz Zsigmond)
3. (ritka) A pohárköszöntőt, az éljenzést követő egyszeri ivás vkinek az egészségére, vminek az üdvözlésére. Törjetek össze minden poharat, Amikből ezt a két vivátot ittuk. (Jókai Mór)
4. (népies, régies, bizalmas) <Választás idején:> az a személy, főleg jelölt, akit éltetni kell. Ki a vivát?: kit éltessünk?, ki a jelölt? Az legyen a vivát, Aki legtöbb bort ád. (népköltés) Öt órakor békés polgár már nem merte kihúzni a lábát a házból, félve, hogy előkapják: „ki a vivát?” (Déryné) Hadd tudja meg ország-világ, Hogy ki a vivát? (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): vivátkiáltás; vivátrivalgás.
