vizit
vizit főnév -et, -je [ë, e]
1. (kissé választékos) Tisztelgő, udvariassági látogatás. Első vizit; délelőtti vizit: de. 11 és 12 óra közt tett látogatás. Vizitbe jár; vizitbe megy vkihez; visszaadja a vizitet vkinek. Délelőtt vizitben voltam új főnökömnél. Te hallottad, mint vert szivem, Ha nála tettem vizitet … (Reviczky Gyula) Kicsit gyanakvón … vártam az első vizitjüket. (Kaffka Margit) Sokat kell vizitbe járni, jóakaratú emberekre szert tenni. (Krúdy Gyula)
2. Orvos látogatása a betegnél (rendsz. hívásra), ill. betegnek az orvosnál való megjelenése vizsgálat v. gyógykezeltetés végett. Mennyibe kerül egy vizit? || a. Professzor, kórházi osztályos orvos(ok) naponkénti rendszeres látogatása a kórtermekben, a betegek (ellenőrző) vizsgálata v. kezelése végett. Késik a vizit. Ma a professzor maga tartja a vizitet. Hárman voltunk a kórteremben … A vizit s a tanár szerényen önérzetes szavai után … felderültem. (Karinthy Frigyes) || b. (katonaság, bizalmas) Orvosi vizsgálat <a katonaságnál>. Vizitre jelentkezik; vizitre rendel, küld vkit. A viziten tízen voltak.
Szóösszetétel(ek): vizitszoba.
vizites.
