volt [2]
volt [2] melléknév és főnév
I. melléknév
1. (költői) Olyan <személy, dolog>, aki, amely régebben létezett, de már nem létezik, meghalt, illetve elmúlt v. elveszett. Érzem: e kétségbe Volt erőm elhágy. (Csokonai Vitéz Mihály) Áll mögötte volt leánya, Már nem élő, csak az árnya. (Arany János) Volt erdők és ó-nádasok Láncolt lelkei riadoznak. (Ady Endre)
2. Olyan <személy, közösség>, aki, amely régebben vmely munkakört, szerepet töltött be, v. vmilyen viszonyban állott vkivel, de ez a ténykedése v. állapota már megszűnt. Volt diák, katonatiszt, képviselő, miniszter, pap; volt férje, főnöke, parancsnoka, szeretője, tanára vkinek; az iskola volt diákjainak összejövetele. Találkozott egy volt tanárával. A volt tiszti karnak Vírad búcsunapja. (Kölcsey Ferenc) Ki tudja, mennyi földet | … befuta, mig volt urát föllelte A jó öreg kutya! (Arany János)
II. főnév -at (személyrag nélküli alakban)
1. (népies) Az, ami csak volt, de már nincs. (tréfás) Voltra nem ad a zsidó: ami elmúlt, annak nincs gyakorlati értéke.
2. (költői) Az, ami csak volt, létezett, ami elmúlt; a múlt. Míly sokat visz gyors üdőnk magával! | Nézd amott a múltak néma tengere Tág ölébe minden voltat bévere. (Vörösmarty Mihály) Gyüjtsd össze a … népet: Három perc mielőtt kezdetlen voltba merűlne, Itt legyenek mind, mind. (Arany János) Ez a regéknek ősi népe … | Átugrik Sorsot, Jelent, Voltat. (Ady Endre)
