vont
vont melléknév -an, (csak a 2. jelentésben:) -abb
1. (választékos) Olyan, amit vhova vontak (főleg I. 1, 3–4); vmeddig, vhova, vmibe, vmivé húzott. A partra vont csónak; a szorosabbra vont kötél; az összébb vont szemöldök; az asztal fölé vont ponyva; kínpadra vont jobbágy. Fényljen szántó vasam a vont barázdától. (Csokonai Vitéz Mihály) A tanár komoly redőkbe vont arccal hallgatta. (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben) S ne legyen majd köztünk arc rebbenő, Tartsa titkát, tartsa, Hogy ez már csak a kétségbeesés… S a kínpadra vont becsületnek harca. (Ady Endre) || b. Olyan, akit, amit arra késztettek, hogy vkivel, vmivel függő viszonyba kerüljön, v. vele együtt vmiben részt vegyen. A bank érdekkörébe vont vállalatok; a szövetségbe vont országok. || c. (régies) Vmivel bevont <bútor, használati tárgy>. Ragyog hátán selyem posztóval vont nyereg. (Csokonai Vitéz Mihály) || d. (régies) Kivont, kihúzott <fegyver>. A fekete Schedios … merészen | Állt fegyvertelenül vont fegyverek ellen. (Vörösmarty Mihály) || e. (átvitt értelemben) Olyan határ, párhuzam, következtetés, amelyet vhol meghúztak, megvontak, ill. levontak, kikövetkeztettek. Két terület közt vont határ; két dolog közt ügyesen vont párhuzam; a tételből vont következtetések. || f. (mennyiségtan) Gyökvonással kiszámított <gyök>. A szorzatból vont harmadik gyök. || g. (átvitt értelemben) Kényszerített, irányított. Felelősségre vont tisztviselők; a magára vont figyelem. E pillanatban nagy társzekér zörgése zavará meg a jelenetre vont figyelmet. (Jókai Mór) || h. Olyan <írásmű, előadás>, amelyet összevontak (6a). Rövidre vont beszámoló.
2. (elavult szó, költői nyelvben) Feszült <figyelem>. A borzadás most nem csekélyebb bámulásnak engede helyt, mely utóbb a legvontabb figyelemmé vált. (Vörösmarty Mihály) Vontan hallgatám A bús vadonnak néma suttogását. (Vörösmarty Mihály)
3. (régies) Vont arany, ezüst: arany-, ill. ezüstszál, ill. ilyen szálból szőtt, ilyennel hímzett <ruhadarab, szövet>. Vont arany szoknya; vont ezüst kárpit.
