vagdal
vagdal ige -t, -jon
1. tárgyas Gyorsan ismétlődő vágással részekre, darabokra oszt, metél, aprít vmit, ill. belőle darabokat, részeket vág le. Fát, hagymát, húst, papirost vagdal. Fejszével gyökereket vagdal. Apróra vagdalja a répát az állatoknak. A lány … petrezselymet vagdal, tojást tör szét. (Kosztolányi Dezső)
2. tárgyas <Embert, állatot> tömegével levág, halomra öl, mészárol. Csirkéket vagdal. Az ellenséget vagdalja. Régi fringiájával úgy vagdalá a németet, mint a szabó a posztót. (Mikszáth Kálmán)
3. tárgyas <Tárgyat> vkihez, vmihez, vmibe dobál, csapkod. Könyveket vagdal a fiú fejéhez. A falhoz vagdalja a tányérokat. A szekereket, mint a gyermekek papiros játékait vagdalta a sziklákhoz a vízár. (Jókai Mór) A … cseléd káromkodva vagdalta egy kosárba az evőeszközöket. (Krúdy Gyula) || a. tárgyas (átvitt értelemben, rosszalló) Vkinek a fejéhez vagdal vmit: a) ismételten sértő v. bántó szavakat mond vkinek. Mázsás gorombaságokat vagdalt a fejéhez; b) ismételten szemére hány vmit. Folyton azt vagdalta a fejéhez, hogy hűtlenkedett.
4. tárgyas (ritka) Vmivel gyorsan, egymás után üt, ütöget, verdes vmit. A kotló vagdalja csőrével a csirkéket. Ostorral vagdalja a lovakat. || a. (tárgy nélkül) (ritka, költői) Vagdalkozik, csapkod, öldös. Egyik kezében boncsokot [= lófarkas zászlót] tart. A másikkal vagdal veszettül. (Gárdonyi Géza)
Igekötős igék: átvagdal; bevagdal; belevagdal; elvagdal; felvagdal; hozzávagdal; kivagdal; keresztülvagdal; körülvagdal; levagdal; megvagdal; odavagdal; összevagdal; széjjelvagdal; szétvagdal; végigvagdal; visszavagdal.
vagdalás; vagdalható; vagdaló; vagdaltat.
