vak
vak melléknév és főnév
I. melléknév -on v. (ritka) -ul; -abb
1. Olyan <élőlény>, amely v. egyáltalán nem, v. vmelyik szemével nem lát. Vak ember; vak ló; fél szemére vak; mindkét szemére vak; vakon: a) <az ige alanyára értve:> úgy, hogy egyáltalán nem v. egyik szemével nem lát, vak állapotban; vakon született; b) <az ige tárgyára értve:> ilyen állapotban. A macska vakon hozza a világra kölykeit. A macskák világra jövetelük után egy darabig vakok. Szóláshasonlat(ok): örül, mint vak Laci a fél → szemének. Mind a két szemére vak szegényke. (Mikszáth Kálmán) A férj özvegy ember, akinek három gyereke van, köztük egy vak leány. (Ambrus Zoltán) Jobb volna tán nem élned, mint hogy vakon élj. (Babits Mihály–Szophoklész-fordítás) Egy vak koldus ül a körút robajló Sötét aszfaltján. (Juhász Gyula) Az öreg teljesen vak, s a felesége rángatása szerint mozog. (Gelléri Andor Endre) || a. (átvitt értelemben, költői) Földiekkel játszó Égi tűnemény, Istenségnek látszó | Csalfa vak Remény! (Csokonai Vitéz Mihály) Vak vagy-é te szent Igazság? | Néked látni kellene. (Kölcsey Ferenc) || b. (népies) Olyan <személy>, aki nagyon rosszul lát; vaksi. Vakon: úgy, hogy nagyon rosszul lát, ill. vmi hátrányosan befolyásolja a látását. Vakon bámul a messzeségbe; vakon pislog a sötétben. Olyan vak, hogy csak nagyítóval tud olvasni. Ölelj meg, ne bámulj vakon | a kifent rohamkéstől. (József Attila) || c. Olyan <szem>, amely nem lát; világtalan. (túlzó) Vakra sírja a szemét: szerfölött sokat sír, annyit, hogy a sok sírás már a szeme világát rontja. Minek magunkat lassan ölni? | Nem jobb egyszerre megdögölni? | Mint rokkant lábbal tántorogva, Vizes, vak szemmel csillagokba, Rossz, messzi csillagokba nézni. (József Attila) || d. Vakon: Behúnyt szemmel. A tyúk vakon kárál. || e. Vakon ír: írógépen úgy ír, hogy nem néz a billentyűkre; behúnyt szemmel is tud írógépen írni. || f. Vakon: anélkül, hogy látna, ill. megvizsgálna vmit; látatlanban. Vakon rámond vmit vmire; vakon megígér vmit. [Az orra] így vakon is bizonyos, hogy kevesebbet ért, mint amennyibe került: nagyon sok tubákot fogyasztott az istenadta. (Mikszáth Kálmán) Megvan az a reménységem, hogy az én szépem megtartja vakon tett ígéretét. (Ambrus Zoltán)
2. (átvitt értelemben, költői) Olyan <hely, napszak, világítás>, ahol, amelyben, ill. amelynél nem lehet látni; sötét. Sokra sír, sokra vak börtön borúl. (Tompa Mihály) Amerre vakabb s néptelen az utca, Nyomúlnak előre … (Arany János) Már ránk szakadt a bús, vak este. (Ady Endre) Vak volt a hajnal, szennyes, szürke. (Tóth Árpád) || a. (átvitt értelemben, ritka) Alig fénylő, alig világító <fényforrás, tükör>. De vak ez a lámpa! A tükör vakon mutat a régiségtől. Sötétség volt, amibe alig bírt derengést vetni a folyosóról beszüremlő vak világosság. (Jókai Mór)
3. (átvitt értelemben) Olyan <személy>, aki lényeges v. bizonyos dolgokban nem lát tisztán, tudatlan a más sorsa felől. Vakon éli az életét; → süketen és vakon megy el vmi mellett; vaknak teszi magát: úgy viselkedik, mintha bizonyos tényekről mit sem tudna. A világ dolgozói ma már nem vak tömegek. A szerelem vakká tette. Az ember … mért nem terjeszti fényét [az észnek] A vak halandók néma éjjelén? (Berzsenyi Dániel) Neked sokat kell pótolnod, ha nem akarod, hogy ne vakon jártad légyen végig a világot. (Tolnai Lajos) Vakon esküsznek minden lehetetlenségre … (Mikszáth Kálmán) || a. (átvitt értelemben is) Vak vmire, vmi iránt: olyan, hogy vmit képtelen meglátni, vmiben nem tud tisztán látni. Vak a természet szépsége iránt. Mintha mindenre vak lett volna. || b. (átvitt értelemben) Vak eszköz (vkinek a kezében): olyan személy, csoport, aki, amely nem látja, mit miért tesz, hanem vki másnak az utasítása szerint bírálat, gondolkodás nélkül cselekszik. Céljainak vak eszközévé tette. A rabszolga vak eszköz volt ura kezében. Vak eszközül szolgáltam én ugyan, De mégis érzem szörnyű bűnömet. (Vörösmarty Mihály) A budai kormány … . évek hosszú során át a bécsi osztrák kormánynak … vak eszközévé sülyedett. (Táncsics Mihály) || c. (ritka) Vakon: anélkül, hogy cselekvése célját, körülményeit ismerné. Vakon, nagy kényszerek | között harcolt a bús magyar. (Babits Mihály) Tettem vakon, indulatosan, | amit a test, az ösztönöm sugott. (Szabó Lőrinc)
4. (átvitt értelemben) Olyan <lelkiállapot, magatartás>, amelyben vki a mások befolyása v. a pillanatnyi hatás következtében mérlegelés, gondolkodás, megfontolás nélkül cselekszik. Vak bizalom, engedelmesség, fegyelem, meggyőződés, szenvedély, szokás; vakon bízik, engedelmeskedik, hisz. A szerelem vak. Ha eddig tart bújdosásom, az igaz, hogy az uramhoz való vak szeretet okozta. (Mikes Kelemen) [A magyarokhoz.] Rongált Budának tornyai állanak, | Ámbár ezerszer vak tüzedben Véreidet, magadat tiportad. (Berzsenyi Dániel) Olyan ártatlan képet tudott vágni nagy mondásaihoz, vakon hitt benne az ember, ameddig látta. (Mikszáth Kálmán) Nincs az asszonyoknak férfiúra szükségük, férj kell nekik, aki vakon bálványozza őket. (Móricz Zsigmond) || a. Vakon: <főleg mozgást jelentő igék mellett:> anélkül, hogy körülnézne és a veszedelemre ügyet vetne; meggondolatlanul, eszét vesztve. Vakon neki ront az ellenségnek. A huszár ruhája csupa por, arca csupa vér volt, mint akit egyszer lovastul a porba gázolt a vakon rohanó néptömeg… (Jókai Mór) [Danit] beérte a lány, … úgy rohant utána, vakon, vadul, lihegve. (Móricz Zsigmond)
5. (átvitt értelemben) Olyan <út, nyílás>, amelynek nincs folytatása, kijárása, melyen át nem lehet továbbjutni. Vak folyosó, utca, vágány. A vágány vakon végződik.
6. (átvitt értelemben, választékos) Olyan <jelenség, hatás, alakulás, lehetőség>, amelyet nem irányít tudatos beavatkozás. Vak erő, eset, véletlen. A természet erői vakon működnek. Hogy nemességem még a megyében kihirdetve nincs … mindez csak vak eset, puszta véletlen? (Eötvös József) Mégis volt köztetek valami közösség. – Semmi, csak a vakon járó véletlenség. (Gárdonyi Géza) Szophoklesz … Oidipusza egy vak hatalom szerencsétlen játékszere. (Arany János)
7. (átvitt értelemben, ritka, elavult) Mit sem érő, csekély értékű, haszontalan. Nem kapott ön … soha egy vak garast sem. (Mikszáth Kálmán)
8. (átvitt értelemben, népies) Vak meleg: vihar előtti tikkasztó forróság. Mint szellő ha fogan vak déli melegben … Hír támad azonkép a hunok szállásin. (Arany János) Délután még fojtóbb lesz a vak meleg. (Jókai Mór)
II. főnév -ot, -ja
1. Az, aki nem lát v. nagyon rosszul lát. Született vak; vakok háza, munkája; a vak is láthatja v. csak a vak nem látja: nagyon világos, nyilvánvaló. A vakok többi érzéke igen fejlett. A villamos elütött egy szegény vakot. Szóláshasonlat(ok): örül, mint vak a garasnak: érdemén felül nagyra tart, sokra becsül vmit. Édesanyám … erkölcsi magaslaton állott a falu felett … Ő nem állott szóba velük, s ha igen, oly fölényesen …, hogy csak a vak nem látta, mennyire borzad tőlük. (Móricz Zsigmond) Néha gondol arra, hogy megszólít egy vakot, akit kislány vezet, és meghívja magához vendégségbe. (Gelléri Andor Endre)
2. (átvitt értelemben) Az, aki szándékosan v. akaratlanul nem vesz észre vmit v. érzéketlen bizonyos események, jelenségek iránt. Lelki, szellemi vak.
3. (átvitt értelemben, ritka, régies) <Kockajátékban> a kocka legkevesebbet érő lapja, melyen csak egy szem van. Vakot dob v. vet (a kockával): úgy dob v. vet, hogy a kockának az egy ponttal megjelölt lapja kerül felül és így veszít. Kockázni mentünk: én vakot veték. (Jókai Mór)
4. Vakra tölt : <lőfegyvert> vaktöltéssel tölt.
Szólás(ok): vak vezet világtalant: az akar mást irányítani, aki maga is vezetésre szorul; vaknak mutat tükröt: olyannal akar vmit megértetni, akinek ahhoz nincs érzéke; (tréfás) jobb lett volna neki vakon születni: még ha vmely testi fogyatkozással született volna is, az kisebb szerencsétlenség lett volna rá nézve; szörnyű nagy bajban van; ld. még: hat, ló.
Szóösszetétel(ek): 1. vakajtó; vakfödém; vakfurnér; vakleszállás; vaklövés; vaknyomás; vakszita; vakszoba; 2. színvak.
