valahogy
valahogy határozószó, határozatlan és vonatkozó valahogyan
I. határozatlan
1. Közelebbről meg nem határozott v. meg nem határozható módon. Valahogy szerzett egy kis pénzt. Egy nagy szilaj bika fut a keskeny utcán, Valahogyan vágó hidrul szabadulván. (Arany János) És benne sok dal él, titokba zsongó, El nem dalolja, rejtegeti mélyen, De én szeméből valahogy kinézem. (Juhász Gyula) Néha megálltam bámulni és valahogy mindig a kis, kerek köszörűkövemre gondoltam. (Babits Mihály) || a. <Főleg felszólítást, szükségszerűséget tartalmazó kifejezésben:> többféle mód közül vmelyik szerint; ilyen v. amolyan módon, egy v. más módon; vmilyen úton-módon. A könyvcserét valahogy jóvá kell tennem. (Vörösmarty Mihály) Nincs hát ennek más módja, mint elpusztítani onnan a jeget. Útnak indítani valahogy, akárhogy. (Tömörkény István)
2. Nem éppen jól, de nem is egészen rosszul; jól-rosszul, úgy-ahogy. Valahogy csak elvégzi a munkáját.
3. Ha sok nehézséggel, küzdelemmel is (, mégis csak). Az embernek élnie kell valahogy. Hát valahogy majd csak megcsinálom. Valahogy (csak) kihúzzuk aratásig. [Miklós] Összeszedte magát s fölegyenesedvén, Valahogy erőt vett ríni való kedvén. (Arany János) Ej! haj! feleségem, Majd elélünk valahogy. (Arany János) A búgódiót [= a brúgattyút] … Pista elcsikarta, én viszont a könyvvel együtt megszereztem az ő lovát, így valahogy sikerült elaludnom. (Móricz Zsigmond)
4. (bizalmas) <Ige, melléknév v. határozó mellett, szerényebb állásfoglalás, tartózkodó v. bizonytalan véleménynyilvánítás érzékeltetésére:> bizonyos mértékig, egy kissé. Valahogy furcsának tartom, hogy … Úgy képzelem valahogy,… Én már hétéves voltam, de még nem tünődtem édesanyámnak ezen a furcsa szokásán, hogy folyton új fiút tesz a bölcsőbe, valahogy természetesnek vettem. (Móricz Zsigmond) Festettem is, s kissé valahogy | úgy éreztem, amit lerajzolok, | az már az enyém. (Szabó Lőrinc) || a. <Szóbeli, írásbeli közlés, megállapítás főbb részleteire utalva:> nagyjában. Így volt valahogy. Ezzel úgy vagyok valahogy, hogy … [A lovat] én adtam el, de visszahozták! oszt én nem akarom elfogadni, hát úgy vón valahogy. (Móricz Zsigmond)
5. Nem is tudom, hogyan, de …; nem várt módon; várakozás ellenére. Rég nem láttam, s egyszer csak valahogy találkoztam vele. A táncos végigviziteli az egész hölgykoszorút [a francia négyesben], … míg egyszer csak a figura végén, megint visszakerül valahogy a párjához. (Mikszáth Kálmán) Valahogy megtudta a gróf [a titkunkat], annyi bizonyos. (Gárdonyi Géza)
6. <Tiltó értelmű mondatban, a tiltás keménységének, ridegségének enyhítésére:> véletlenül. Valahogy el ne mulaszd! Valahogy el ne áruld a dolgot! || a. <Tiltó alakú célhatározói mellékmondatban:> véletlenül, esetleg. Eredj most a szorosra, hogy az a részeges Haris valahogy el ne alugya az utazókat. (Vörösmarty Mihály) [Az öreg úr] kivette szájából nagy alázatosan a pipáját …, a fejéről hirtelen lekapott sapkáját ráakasztotta a csutorára, nehogy valahogy szórakozottságból tiszteletlen módon a szájába vegye, míg a méltóságos báró színe előtt áll. (Mikszáth Kálmán)
7. <Tiltást erősítő szóként, annak kifejezésére, hogy még véletlenül se jusson eszébe a megszólítottnak a tiltás ellenére cselekedni:> vmely nem várt módon. Aztán valahogy eszébe ne jusson Katába beleszeretni! (Ambrus Zoltán)
8. Valamilyen, se jó, se rossz, de elviselhető, tűrhető állapotban. [Hogy vagy?] – Megvagyok valahogy. Beteg volt, de már van valahogy. Mire a falu előkelő krákogói ősszel megtértek a fürdőből, ki valahogy, ki valahogy se, akkor már Kupolyi uramat … gömbölyű Kupolyinak csúfolták. (Mikszáth Kálmán) Voltak víg és szomorú napok … de mindig csak megvoltunk valahogyan. (Krúdy Gyula) Hogy vagy Toncsikám? – kérdezte a háziasszony … Megvagyok valahogy, – sóhajtotta a vendég. (Móricz Zsigmond)
9. <Állandósult szókapcsolatokban, rossz helyzetben levő személy vigasztalására.> Majd csak lesz valahogy. Úgy még sohasem volt, hogy valahogy ne lett volna. No nem baj, majd csak megleszünk valahogy – vigasztalta bátyját János úrfi. (Ambrus Zoltán)
II. vonatkozó (kötőszóként) (elavult) Ahogyan (csak).
