valódi
valódi melléknév és főnév
I. melléknév (-an), -bb
1. Olyan <dolog, jelenség, tárgy, anyag>, amely valóban az, aminek mondják v. látszik; nem hamis(ított); nem utánzott, nem pótlékszerű; igazi, eredeti. Valódi arany; valódi badacsonyi (bor), svéd acél, török dohány; valódi drágakő, ékszer, gyémánt, gyöngy, kígyóbőr; valódi himlő ←; valódi csipke; valódi matyó hímzés, herendi váza; valódi rum, orosz tea; valódi sáfrány ←; valódi selyem; valódi aláírás. Ezek a történetek voltak az ő életének valódi … tartalma. (Karinthy Frigyes) || a. Olyan <személy>, aki kétségtelenül az, aminek a jelzett szó mondja. Valódi szépség, tehetség. Nézd a világot: annyi milliója S köztük valódi boldog oly kevés. (Vörösmarty Mihály) Az ilyen fertálymágnás gőgösebb a valódi arisztokratánál. (Kaffka Margit) || b. (ritka) Olyan <személy>, aki valóban, egészen az v. olyan, aminek, ill. amilyennek a maga nemében lennie kell; igazi. Valódi katona, költő, magyar, tanár. || c. (mennyiségtan) Valódi tört: olyan t., amelynek számlálója kisebb, mint a nevezője (pl. ½), amelynek értéke tehát 0 és 1 között van.
2. Nem színlelt, nem tettetett, nem hamis <érzelem, lelki sajátság>; őszinte, természetes. Valódi barátság, érzés, fájdalom, jószívűség, rokonszenv. A boldogság …, mely kacag, nem is valódi. (Madách Imre)
3. (fizika) Valódi kép: vmely tárgynak fénytani lencsével kapott és ernyőn felfogható képe, amely akkor keletkezik, ha a tárgy a lencse gyújtópontján kívül van.
II. főnév -t, -ak Valódi (I. 1) dolog. Néha nehéz megkülönböztetni a valódit az utánzattól. Te jól tudod, a költő sose lódít: | az igazat mondd, ne csak a valódit. (József Attila)
