változó
változó melléknév és főnév
I. melléknév
1. Olyan <dolog, jelenség>, amely (éppen meg)változik, módosul. (közgazdaságtan) Változó tőke: a tőkének munkaerő vásárlására fordított része, amely a termelőfolyamatban változik: nagyobb értéket hoz létre, mint a befektetett összeg; felvonásonként változó szín; kékre változó lakmuszpapír. || a. Olyan, ami jellegét, mibenlétét v. mértékét, fokát változtatja; nem egyforma, nem állandó. Változó erővel; változó érzelmek, felhőzet, hangulat, hőmérséklet, időjárás; (vallásügy) változó ünnep: mozgó ü. A tudásnak úgysem tartalma érdekelte e könyvtárt: csak formája …; így a történetből nem a részletkutatások folyton változó eredménye, hanem csak módszerük. (Babits Mihály) || b. Olyan, ami könnyen az ellentétébe csap át; váltakozó (2a), ingatag, megbízhatatlan, forgandó. Változó szerencse, siker. Változó sikereket ért el. Változó sikerrel szerepelt. Ó te csalárd világ… Forgandó szerelem, változó szerencse … Új gyötrelmet hozál. (Balassi Bálint) S a változó szerencse szekerén A nagy világot összejártam én. (Petőfi Sándor)
2. (nyelvtudomány) Változó ikes ige: olyan i. i., amely a jelentő mód jelen idejének egyes 3. sz-ében -ik végződéssel és a nélkül egyaránt használatos (pl. időz v. időzik, solymász v. solymászik). || a. (nyelvtudomány) Változó tő: olyan tő, amely némely végződés előtt megváltoztatja az alakját (pl. csokorból, csokrot; kézben, kezet; ló, lovas).
II. főnév -t, -ja
1. (mennyiségtan) <Matematikai függvényben> az a mennyiség, amely különböző értékeket vehet föl. → Független változó; → függő változó.
2. (elavult) Egy váltás férfi fehérnemű. Letépte ruháit, s gyorsan cserélte változóit. (Kemény Zsigmond)
változóság.
