váltság
váltság [cs] főnév -ot, -a
1. (régies) Fogva tartott személynek v. zsákmányolt jószágnak bizonyos díj v. érték fejében való kiszabadítása, kiváltása, ill. kiszabadulása. Haszán, te engem, ámbár rabodat, Kiért sokáig váltság bére nem jő, Gonddal neveltél. (Vörösmarty Mihály) || a. (régies) Általában kiszabadítás, ill. megmentés, szabadulás, megmenekülés. A fejedelmi Zalán … a váltságára jövendő Hősöket és nagy harcaikat számlálta eszében. (Vörösmarty Mihály) || b. (ritka, vallásügy) Megváltás, üdvözítés. Felhozhatnám Miltont, hogyan zengi az eset [= a bűnbeesés] és váltság nagy titkait. (Arany János)
2. (régies) Váltságdíj. Váltságot ad, fizet vkiért, vmiért; váltságul felajánl, ad, fizet vmit. A törökök az elfogott bégért … tizenhatezer arany váltságot ígértek. (Jókai Mór) Vén korig mindkettő börtönben szenvedjen, Sok arany váltságért sem adom ki őket. (Gyulai Pál) || a. Vmely büntetés, kötelezettség, teher elengedéséért, megváltásáért fizetett v. fizetendő összeg v. más érték. Kifizette a váltságot.
Szóösszetétel(ek): 1. váltságbér; váltságösszeg; váltságpénz; 2. közmunkaváltság; örökváltság; vagyonváltság.
