vándorol
vándorol tárgyatlan ige ..rlok, ..rlunk, -t (..rlott), -jon; -ni (..rlani)
1. <Személy, rendsz. gyalogszerrel> vhová, vmely cél felé haladva hosszabb utat tesz meg, huzamosan úton van. Hetekig vándorolt, hogy viszontláthassa kedvesét. Úttalan utakon vándorolt falujába. Mint a felhők, titkos sejtelemből, Napkeletre vándoroltam én is. (Petőfi Sándor) Sok hosszú napon át vándorolt az ifjú, barna homokpusztákon át. (Karinthy Frigyes) || a. (régies, irodalmi nyelvben) <A céhek korában a mesterlegény rendsz. gyalog> gyakorlatszerzés végett hazai v. külföldi mesterekhez utazik, s ott dolgozik. Szabólegény korában egy évig vándorolt. || b. <Egyik országból v. földrészről a másikba> költözik; áttelepszik, kivándorol. Az első világháború előtt sok magyar család vándorolt Amerikába. || c. <Madár v. más állat> időszakonként más, kedvezőbb éghajlatú helyre (vidékre, országba, földrészre) költözik. Vándorol a fecske, a gólya; vándorolnak a halak. || d. (mezőgazdaság) <Méhész a méhekkel> ideiglenesen mézelésre kedvezőbb vidékre telepszik. Egész nyáron vándorolt a méheivel.
2. Kóborol, céltalanul v. határozatlanul ide-oda bolyong. Évekig vándorolt a világban. Az ember nem mehet örökké sétálni, nem lehet mindenkor a mezőn vándorlani. (Mikes Kelemen) || a. (ritka, irodalmi nyelvben) Ténfereg, járkál. Amint egyik szobából a másikba vándorolok, a képek mindenhova elkísérnek. (Krúdy Gyula) || b. (földrajz) Mozgó természeti tárgy v. jelenség nagy távolságon keresztül más helyre jut. Sivatagban a folyók a homok alá bújva vándorolnak ide-oda. A jégkorszakban sok sziklatömb vándorolt északról messze délre.
3. (rosszalló) <Tárgy> huzamosabb ideig egyik embertől a másikig jut, egymásnak sorozatosan továbbadják. A könyv nagyon sokáig vándorolt. Hónapokig vándorolt az akta. || a. (átvitt értelemben, bizalmas, néha rosszalló) <Tárgy> szokott, rendes helyéről vhogyan máshová kerül. A ceruzám a zsebébe vándorolt. || b. (átvitt értelemben, bizalmas, néha rosszalló) Nagy tömegben jut vkihez v. vhová. Arany, haszon, nyereség, pénz vhová v. vkinek a zsebébe vándorol. A búsás haszon a vállalkozó zsebébe vándorolt.
4. (régies) Vándorol a kulacs v. a pohár: a k. v. a p. kézről kézre, sorba jár. Nem rossz, monda János gazda, s elkezde a kulacs vándorolni. (Jókai Mór)
5. (átvitt értelemben, bizalmas, gúnyos) Hanyagságból, rendetlenségből vmi más-más helyre kerül; kallódik. Mindig vándorol a te kesztyűd.
6. (átvitt értelemben, költői) <Hang> ide-oda verődve tovaszáll, szétterjed. Dalod, mint a puszták harangja, egyszerű, De oly tiszta is, mint a puszták harangja, Melynek csengése a rónákon keresztül Vándorol, s a világ zaja nem zavarja. (Petőfi Sándor)
Igekötős igék: átvándorol; bevándorol; elvándorol; kivándorol; levándorol; széjjelvándorol; szétvándorol; végigvándorol; visszavándorol.
vándorolgat; vándorolt; vándoroltat.
