várakozás
várakozás főnév -t, -ok, -a
1. A várakozik igével kifejezett magatartás, állapot; az a tény, hogy vki, vmi várakozik; (hosszas) várás (vmire). Hosszas, rövid várakozás; a kérelmezők, az ügyfelek, az utasok várakozása; bérautó, a kocsi várakozása; (sajtónyelvi) a várakozás álláspontjára helyezkedik: beletörődik abba, hogy várakoznia kell, jobbnak látja nyugodtan bevárni az eseményeket. Tilos a várakozás!: <kül. közlekedési jelzőtáblán: járműveknek> tilos huzamosabb ideig ott tartózkodni. Egyhónapi hiábavaló várakozás után újra írt neki. Megunta a várakozást. Jobb lesz mostan kezet adni …, mint a nagy várakozásban hajadon fővel maradni vén leánynak. (Jókai Mór) A feszült várakozásnak ebben az izgalmában csapott le ránk a hír, hogy a német front összeomlott. (Kuncz Aladár) Éjjel, a csöndben, a várakozásban a hölgyek hol az imakönyvet, hol a kalandok gyűjteményét forgatják kezükben. (Krúdy Gyula)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vki, vmi iránt táplált remény v. róla alkotott elképzelés. Várakozáson felül: jobban, mint remélte. Várakozásában csalódik. A várakozásnak megfelel. Az előadás minden várakozást felülmúlt. A hírverés felcsigázta a közönség várakozását. Feszült várakozással néz az események elé. Lendvay … gyakran az érthetetlenség hibájába esve, a várakozásnak meg nem felelhetett. (Vörösmarty Mihály) A teadélután várakozáson felül sikerült. (Kosztolányi Dezső) Miskolc. Nyár. Csönd. S egyszer csak: „Háború!” | Miért? Mi az? Új szavak, iszonyú | várakozások. (Szabó Lőrinc)
Szóösszetétel(ek): várakozásteljes.
várakozási.
