varázsló
varázsló melléknév és főnév
I. melléknév -an v. -n, -bb
1. Olyan <személy v. képzeletbeli lény>, aki éppen varázsol, v. szokott varázsolni. Varázsló boszorkány, tündér; a békát királyfivá varázsló boszorkány; a tojást csirkévé varázsló bűvész; a sivatag helyébe szántóföldeket varázsló emberi akarat. Merengés, oh merengés, oly írral telt szelence, Minővel látni kenték szemük varázsló vének. (Tóth Árpád) || a. (ritka) Olyan <dolog>, amellyel varázsolnak.
2. (átvitt értelemben, irodalmi nyelvben) Olyan, aminek különleges varázsereje (2) van; varázslatos (2), elbűvölő, megragadó. [A] hiúság … azt súgá Margitnak, hogy … legvarázslóbb öltönyét vegye magára. (Eötvös Károly)
II. főnév -t, -ja
1. Az a valóságos v. képzeletbeli személy, aki <a (nép)mesében v. a babonás hit szerint> varázslatot tud végezni, ill. ilyen tevékenységgel hivatásszerűen foglalkozik. Ment egy omladozott ó pincébe, ahol | Rasdi, a varázsló, tanyáz mint egy bagoly. (Arany János) A fiú meg se mukkant, mert azt hitte, varázslóval van dolga. (Karinthy Frigyes)
2. (néprajz) Sámán, táltos (2). A varázslók táncokkal, énekekkel és varázsmondásokkal vegyített szertartást végeztek.
3. (ritka) Bűvész (1). Varázsló érkezett a faluba.
Szóösszetétel(ek): varázslóbot; varázslófű; varázslónő; varázslópálca.
varázslói.
