várt
várt melléknév (-abb)
1. Olyan <személy>, akit vki vár, akinek a megérkezésére várnak, ill. olyan <dolog>, amelynek a bekövetkezését vki várja, reméli, ill. várják, remélik, számítanak rá. Várt vendég; várt esemény, nap; hiába várt felmentés; nem várt eredmény, öröm, siker; várva várt: olyan <személy, dolog> akit, amelyet nagyon nehezen várnak, ill. vár vki; abban a nem várt esetben; arra a nem várt esetre. Megjött a várva várt nagybácsi. Elérkezett a várva várt karácsony. A vadász még lesben ül sokáig … Vár feszülten a nap áldoztáig S ím a várt szerencse megjelent. (Vörösmarty Mihály) Jobb kezében, amit nem várt esetre tart, Egy pár meztelen vas, igaz fringia kard. (Arany János) Itt volna hát a szent, a várt Szélvész, | Tespedt tavat mely fenékig zavar? (Ady Endre)
2. (elavult) Olyan <személy>, aki (sokáig) várt vkire, vmire. Várt l(e)ány → várat nyer.
