vasút
vasút [s-ú] főnév
1. Olyan, vágánnyal ellátott út, pálya, amelyen vonatok, esetleg más, sínen gördülő járművek közlekednek; vasútvonal, ill. ritk. ezek összessége. Fogaskerekű vasút; → gazdasági vasút; → közúti vasút; keskeny nyomtávú, széles nyomtávú vasút. Megrongálódott a vasút. Vasutat épít. A falu nagyon félreesik, vasútja sincs. Száz vas-útat, ezeret! | Csináljatok, csináljatok! (Petőfi Sándor) Vasútnál lakom. Erre sok | vonat jön-megy. (József Attila) A vasút mentén csinos új házak. (Nagy Lajos)
2. Vonat (1). Vasúton jár, megy, utazik; vasúton szállít; vasúttal jött. A táj velem szalad, fordítva, mint a vasút ablakából, ahol ellenkező irányban fut. (Karinthy Frigyes) Döme nem szerette a vasutat, ahol akárki beülhet a kupéjába. (Babits Mihály) Messziről hallottuk a vasutat: | görgő robaj, fütty, mozdonydohogás. (Szabó Lőrinc)
3. (csak helyhat. raggal) (bizalmas) Vasúti pályaudvar v. állomás. Kimegy a vasúthoz v. a vasútra. Most jön a vasútról.
4. A vasúti szállítással foglalkozó közlekedési intézmény, vállalat, üzem. Az elveszett szállítmányért a vasút kártérítéssel tartozik. A vasút sok ezer embernek ad munkát. A vasútnál szolgál. A gazda régebben suszter volt, aztán a vasúthoz került. (Móricz Zsigmond) Kovácsnak ment; s malomhoz; azután | a vasutra fűtőnek. (Szabó Lőrinc)
5. (bizalmas) Ennek személyzete, a vasutasok együtt. Jól dolgozott a vasút.
6. (bizalmas) Vasúti közlekedés. A vasút fejlődése; drága, olcsó a vasút.
Szóösszetétel(ek): 1. vasútelágazás; vasútépítkezés; vasútépítő; vasútigazgatóság; vasútrendészet; vasúttársaság; vasútüzem; 2. államvasút; függővasút; gyorsvasút; hullámvasút; iparvasút; kisvasút; körvasút; lóvasút; magasvasút; szárnyvasút; szellemvasút; úttörővasút.
