vátesz
vátesz [ë v. e] főnév -t, -ek, -e [ë, e] (régies írva: vates is) (irodalmi nyelvben)
Jós, próféta. || a. (átvitt értelemben) Ihletett állapotban mintegy a jövőbe látó nagy költő, író (v. ritkábban művész, szónok, tudós); látnok. Petőfi volt a forradalom vátesze. Magyar és vátesz, ez éppen elég, Hogy honi késsel szent szívén döföljék. (Ady Endre) Legyenek mások vatesek, a nemzet prófétái, a magasságok légtornászai! (Babits Mihály)
váteszi.
