váz
váz főnév -at, -a
1. (állattan) A gerinctelen és a gerinces állatok testének megtámasztására, ill. védelmére való szerv v. szervek rendszere. Belső, külső váz.
2. (átvitt értelemben is, irodalmi nyelvben) Csontváz (1–2). Elsoványodtam, váz vagyok. (Tompa Mihály) A szerencsétlen csont-bőr vázat addig rugdosta, amíg … ájultan rogyott össze. (Kuncz Aladár) || a. (átvitt értelemben, költői) Rémalak, rémkép, csontváz (3). Valamerre szeme tekint A rémítő vázt látja. (Kisfaludy Sándor) Idegenek, kisértő vázak Az ismert arcok, emberek. (Vajda János) S az elmúlás rút váza rám zörög… (Juhász Gyula)
3. (népies) Madárijesztő (II. 1).
4. <Építményben, készítményben> azoknak az egymással összefüggő elemeknek az összessége, amelyek az egész szerkezetet összetartják, és alakját megadják. A hajó, a repülőgép, a tető váza. Oh, hát visszaterel új vihar, új hab a | Nyilt tengerre, Hajó? … | Nem látod, hogy … nem bir ki … vázad erőszakosb Tengert? (Arany János–Horatius-fordítás) Ruganyos lábai úgy pattognak, mint … mikor mint első legény, csak úgy szökdösött a gabonás hajó vázán. (Móricz Zsigmond)
5. (átvitt értelemben) <Irodalmi műben, beszédben> a gondolatmenet, ill. a cselekmény fő eseménysora, gondolatmenete, magja. A dráma, a regény váza.
Szóösszetétel(ek): alváz; csontváz; csőváz; faváz.
vázas; vázú.
