vázol
vázol tárgyas ige -t, -jon
1. Nagy vonásokban, vázlatszerű rajzzal ábrázol vmit v. vkit. Egy futó alakot vázolt a papírra. Néha az utcán is megállt, s vázolt hol embereket, hol lovakat, hol házakat. (Gárdonyi Géza)
2. (átvitt értelemben) <Írásban v. élőszóban> a legfőbb mozzanatokra szorítkozva, vázlatosan ismertet, előad vmit. Vázolja a teendőket. Nagy vonásokban vázolta az eseményeket. De vajmikép [= vajon mikép] irhassam én le, Oh nemzetem, szép táncodat! | … Ezt látni kell és érzeni … Mint érezhette egykoron Ama nász népe, melynek én Széles jó kedvét vázolom. (Arany János) Én … a Dunán innen … történteket akarom vázolni. (Jókai Mór)
Igekötős igék: belevázol; felvázol; rávázol.
vázolás; vázolgat; vázolható; vázoló; vázolt; vázoltat.
