vécé
vécé főnév -t, -je [e] (bizalmas)
1. Vízöblítéses illemhely, klozett. Angol, föld alatti vécé; az állomás vécéje; a vécében → lehúz vmit; vécére megy; → lehúzza a vécét. Egész sora a szavaknak kering a Gyuri eszében, melyiket is mondja? Reterát, illemhely, klozet, … vécé? (Nagy Lajos) || a. Ennek ülőkéje. Vécén ül.
2. Árnyékszék, budi. A kert sarkában volt a vécé.
Szóösszetétel(ek): vécékagyló.
vécéjű; vécés; vécéz.
