véges
véges [e] melléknév -en [e], (-ebb) [e]
(tudományos) Olyan <dolog>, amelynek határa van. Véges mennyiség, szám, tér. || a. (választékos) Olyan, akinek, aminek az időben egyszer vége van; mulandó. Mi a halál? Ki mondja meg nekem? | Az élet véges, míg ő végtelen. (Komjáthy Jenő) Hogy minden véges, jaj, be kár … (Ady Endre) || b. (választékos) Olyan <dolog>, amelynek korlátozott voltát érzi az ember, s amely nem képes mindenre. Az én erőm is véges. Óh Idő, te egy Egész! | Nincsen neked sem kezdeted, se véged; És csupán a véges ész Szabdalt fel apró részeidre téged. (Csokonai Vitéz Mihály) Oh ég, véghetetlen! …| Mért hogy amint létem, vágyam is nem véges? (Vajda János)
végesség.
