véghezvisz
véghezvisz tárgyas ige
1. <Szándékot, tervbe vett munkát> megvalósít, valóra vált. Véghezviszi szándékát; véghezviszi, amit a fejébe vesz. Véghezvittem immár, nagy hírű munkámat. (Zrínyi Miklós) Ez a csudálatra méltó fölbuzdulás … véghezviszi a lehetelent. (Vas Gereben)
2. <Általában cselekvést, kül. nagy v. merész cselekedetet> végez és rendsz. be is fejez; megtesz, végrehajt, elvégez. Kedvét a magyarnak már az is élteti, | Hogy Lajos fejenkint tudakolni kezdi: | Ki, mi jeles dolgot vitt véghez a hadban? (Arany János) Nyolc év óta nem láttam ezt a helyet …, egész csoda, amit azóta véghezvittél rajta. (Jókai Mór) || b. (rosszalló) <Káros tettet, bűntényt> elkövet, végbevisz. Öldöklést, mészárlást, rablást visz véghez. Hát te mit viszel itt véghez? Milyen indokból s miként vitte ön véghez a bűntényt? – volt a hivatalos kérdés. (Mikszáth Kálmán)
véghezvihetetlen; véghezvihető; véghezvitt; véghezvivő.
