végítélet
végítélet [g-í] főnév
1. (jogtudomány, régies) Vmely pert az illető fokon véglegesen eldöntő s az eljárást ezen a fokon befejező ítélet. Alig tette be a törvényszék ajtaját maga mögött, már hallható a végítéletet. (Jókai Mór)
2. (vallásügy, régies) Utolsó ítélet (1a). A végítélet napja. És mintha végitélet volna, gyermek, Nő, férfi szem-meresztve fut, sikolt. (Vörösmarty Mihály–Shakespeare-fordítás) [Az őrült.] Még várok holnapig; Ha holnap sem lesz a végitélet, Beások a föld közepéig. (Petőfi Sándor)
Szóösszetétel(ek): végítéletnap.
