végleg
végleg [e] határozószó
1. A későbbi változás v. változtatás kizárásával; végérvényesen, végképp(en), véglegesen. Végleg dönt vmiben; elintéz vmit. Ezt az ügyet végleg lezártam. Ettől végleg megszabadultam.
2. Az ideiglenes állapot megszűnésével v. megszüntetésével állandó jelleget véve föl; állandó jelleggel, érvénnyel, véglegesen. Kéthónapi próbaidő után végleg alkalmazták.
3. <Fokozásként, vmely erősbödő v. gyengülő folyamat, kialakulatlan állapot végét jelentő legnagyobb fok kifejezésére.> Délelőtt még sütött egy kicsit a nap, de délutánra már végleg beborult. Egy hét óta valóságos képeslapzápor szakadt a kislány nyaka közé, ami végleg zavarba hozta. (Móricz Zsigmond)
4. (bizalmas) <Tagadó értelmű szó, kifejezés előtt a tagadás nagyfokú erősítésére:> egyáltalán (3), egyáltalában (3), semmiképp(en), végképp(en). Ezt végleg nem értem. Ezzel az emberrel végleg nincs mit kezdeni.
5. (bizalmas) <Fokozásként, rosszalló értelmű szó, kifejezés előtt, a lehető legnagyobb fok kifejezésére:> teljesen, végképpen (4). Ez a munka végleg rossz.
