végrendelet
végrendelet főnév
1. Meghatározott jogi formákhoz kötött szóbeli v. írásbeli rendelkezés, amelyben vki halála esetére személyes, ill. családi ügyeiről, főleg vagyona öröklésének módjáról végakaratát kinyilvánítja. Írásbeli végrendelet; kiegészítő végrendelet; → kiváltságos végrendelet; → kölcsönös v. közös végrendelet; tanúk előtt tett szóbeli végrendelet; a végrendelet alaki kellékei, érvényessége, végrehajtása; a végrendelet bírói érvényesítése; végrendelet nélkül hal meg; bevesz vkit a végrendeletébe; hagyományost, örököst nevez meg, meghagyást tesz végrendeletében; végrendeletet bíróilag megtámad. Az apja, Szentléleki kapitány lebukott a lóról. A végrendeletében nekem hagyományozta a gyereket. (Krúdy Gyula) Egy rendkívül kövér, kopasz fejű úr végrendeletet készített; félt a … súlyos szívbajátal. (Gelléri Andor Endre) || a. Az ezt tartalmazó magánokirat, okmány. Végrendeletet ír, készít, szerkeszt, tesz; felbontja, felolvassa, megsemmisíti a végrendeletet. Közjegyzőnél tette le végrendeletét. Kihirdetik a végrendelet tartalmát.
2. (sajtónyelvi, választékos) Jelentős, nevezetes közéleti, művészi személynek az utókorhoz szóló szellemi v. történelmi jelentőségű végső nyilatkozata, akarata, intelme. Írói végrendeletét utolsó műve tartalmazza. Itt őrizünk még ritkaság gyanánt | Két ily művet. Az első költemény; | Iróját … | Homernak hívták …| A másik Tacitus Agricolája … | – Hát fenmaradt még e nehány levél A nagy napokból, mint végrendelet … (Madách Imre)
Szóösszetétel(ek): 1. végrendeletírás; végrendelet-készítés; végrendelet-végrehajtás; végrendelet-végrehajtó; 2. fiókvégrendelet; magánvégrendelet.
