végtag
végtag főnév
1. Ember, állat testéhez csatlakozó, izmokkal mozgatott, cselekvésre, helyváltoztatásra való szerv. Alsó végtag; → felső végtag; hátulsó, mellső végtag. A madár mellső végtagjai a szárnyak. Az ember végtagjai a karok és a lábak. Podolini … testének végtagjait szélmalom módjára kezdte forgatni. (Krúdy Gyula)
2. (ritka, elavult, költői) <Családnak, közösségnek> utolsó meglevő tagja. A zsarnok őszapa áll a toronytetőn … S hallatlan átkokban Kivánja a halált Lyányának, ki legjobb És legszebb s a család Végtagja volt. (Petőfi Sándor–Shelley-fordítás)
Szóösszetétel(ek): 1. végtagbénulás; végtagműtét; végtagreszketés; végtagtörés; 2. művégtag.
végtagú.
