végzettség
végzettség [végzëccség v. végzëtség] főnév -et, -e [ë, e]
Annak eredménye, hogy vki vmilyen iskolai v. szakmai tanulmányokat végzett, (iskolai) tanulmányait befejezte. Egyetemi, gimnáziumi, középiskolai, szakiskolai végzettség. Főiskolai végzettsége van. Nem … tudta a mesterségét, munka közben tanulgatta. Nem is volt engedélye. Semmi végzettsége nem volt. (Móricz Zsigmond)
végzettségi; végzettségű.
