véletlen
véletlen [e-e] melléknév, főnév és határozószó
I. melléknév -ül, (-ebb) [e]
1. Előre nem látható, ki nem számítható, nem várt. Véletlen fölfedezés, szerencse, találkozás. A sors ilyennek alkotott. | Nem érdem: véletlen dolog. (Reviczky Gyula)
2. (ritka) Olyan, ami, aki ismeretlen, ki nem számított események egybeesése folytán lett az, ami. Micsoda zseniális fehér kalandor lehetett e barna leány véletlen apja vagy nagyapja. (Ady Endre) Kisded históriák véletlen találkahelye ez a könyv. (Ady Endre)
3. Szándék, előkészület nélküli; nem szándékolt; akaratlan. Egy véletlen mozdulattal lelökte a poharat. A legártatlanabb asszonyt is hírbe lehet hozni egy véletlen szóval. (Móricz Zsigmond) || a. Minden különösebb okot v. célt nélkülöző. Nem lehet véletlen jelenség ez a gyakori késés.
4. (közgazdaságtan) Véletlen értékforma: olyan é., amely az áru értékét vmely más áruban fejezi ki.
5. (régies) Az érdekelt számára váratlan, meglepő; olyan, amire az érdekelt nem számított. Az ég fenyegetődzik véletlen zivatarral. (Csokonai Vitéz Mihály) [Az arab] egyszerre … megfújta a kürtöt, mely véletlen hangtól fölriadva, bőszülten szökött fel a fenevad. (Jókai Mór)
II. főnév -t, -ek, -e [ë, e] Véletlen eset; az események véletlen alakulása; véletlenség. Merő, puszta, szerencsés, vak véletlen; a véletlen játéka; a véletlenek összetalálkozása; a véletlen úgy → akarta; így v. úgy → hozta (magával) a véletlen; a véletlen úgy → intézte; a véletlen vhova → vet vkit. Nem véletlen az, hogy … A véletlenen múlt, hogy … A véletlennek köszönhető, hogy … A tüzet véletlen okozta. Ó földi sors, végzet, véletlen, Te vagy-e vak, vagy mi vagyunk? (Vajda János) Borzasztó elgondolni, hogy micsoda apró véletleneken múlik az ember élete! (Kaffka Margit)
III. határozóragos alak (határozószó-szerűen)
1. (régies) Véletlenben: véletlenül (1–2). Mindezt most találta ki véletlenben? (Vas Gereben)
2. (régies) Véletlenből: a) a véletlen folytán, következtében; véletlenségből. Valami pokoli véletlenből nem is sejtette [az udvarlóm], hogy te meg én csak féltestvérek vagyunk. (Ambrus Zoltán); b) szándékosság nélkül. Fatime … virágaiból egy-egy szárat leszakasztott, s véletlenből lehullatá. (Jókai Mór)
3. (régies) Véletlenre: találomra. Így tehát indultak, puszta véletlenre, | A szerecsen arra, Rináld pedig erre. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
IV. határozószó
1. (ritka) Úgy, hogy előre nem számí(tot)tunk rá; nem várt módon; véletlenül (1). Véletlen leejtette a poharat.
2. (régies, irodalmi nyelvben) Szándékosság nélkül, akaratlanul; véletlenül (2). Most egy medvekölyket véletlen tiprata. (Vörösmarty Mihály) A pap nagybácsit baleset éri, a lány agyonlövi véletlen. (Móricz Zsigmond)
3. (főleg tagadó v. tiltó mondatban v. ilyen főmondat mellékmondatában) <A nem várt kellemetlen, káros következményre való utalásként:> előre nem láthatólag; véletlenül (3). Vigyázz, nehogy véletlen elejtsd ezt a poharat! Az út melletti árokban lappangott végig, hogy véletlen észre ne vegyék. (Jókai Mór)
véletlenes.
